A XIX. század költői jobbára csak érvelő részt tartalmaz, így a prófétai magatartás nem annyira a látomásosságban mutatkozik meg, hanem a jövendölés gesztusában és abban, hogy a költő abszolút igazságokat nyilatkoztat ki. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
A tanulás fogalma:köznapi értelmezése: eddig ismeretlen tudás elsajátítása, pedagógiai: oktatás során elsajátított képességek, iskolai: bevésett anyag különböző helyzetekben felidézhető Petőfi Sándor: A XIX. század költői A kortárs költők megszólítása. Építő kritikát fogalmaz meg, felkívánja hívni korának gondolkodó, alkotó költőtársainak figyelmét aktuális kérdésekre, problémákra. 1. versszak: egy felkiáltó mondattal nyit, amely megfogalmaz egyfajta kívánt költői magatartást, mivel a költészet felelősséggel ját. lant=költészet szimbóluma A költőnek nem csak saját érzelmeikről kell írniuk, hanem észre kell venni a világ problémáit, az aktualitásokat (pl: szabadság). A költészet felelősség, a költőnek feladata van. 2. versszak: Egy bibliai utalás. Lángoszlop=költő. A költő feladata a vágyott célig vezesse népét. 3. versszak: Hazafias érzelmek és kijelöli a költő, hogy mi lenne a feladata az ő társainak, akik nem így viselkednek rájuk átkot kiált. Ott kell állni a szabadságra vágyó nép soraiban, vezetni kell őket.
Az elemzés vázlata: Bevezetés A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan) A vers keletkezésének történelmi háttere A vers műfaja, hangulata, stílusa, költői eszközei A XIX. század költői szerkezete, verselése Címértelmezés A vers értelmezése Befejezés A XIX. század költői nem előzmények nélkül született meg Petőfi tollán: már korábban is vallott és hirdetett művészetfelfogásának legjobb megfogalmazása ez a vers. 1847 körül több magyar költő is kinyilatkoztatta, hogy szerinte mi az irodalom hivatása és a költő feladata (pl. Eötvös József az Én is szeretném című költeményében). Petőfi is több verset írt erről a témáról. Új költőideálja, új művészi hitvallása 1846 óta alakult ki, tehát már A XIX. század költői előtt keletkezett verseiben is az a felfogás uralkodik, hogy az igazi költő feladata elősegíteni a történelmi-társadalmi-nemzeti haladást. Ilyen korábbi műve például a Csalogányok és pacsirták, amelyben a csalogány-típusú költőket ítéli el, akik a múltról énekelnek, és a pacsirtákat élteti, akik a jövőt készítik elő a dalaikkal (a pacsirta a hajnal madara).
A felkiáltások ( ne fogjon, átok reá, hazugság), az ellentétek ( tűzön-vízen), a halmozások ( küzd, fárad, izzad, hazugság, szemtelen hazugság) mind a szenvedélyesség kifejezését segítik. Ezekkel akarja meggyőzni Petőfi a népet, a többi költőt az igazáról. A szónoki fogások alkalmazása az őszinteséggel párosul, ezért hiszünk Petőfinek. Az 5. versszak ban jutunk el a legfontosabb gondolatokhoz. A költő célja és feladata, megmutatni a haladás útját; vezetni a népet a gazdasági jólét, a jogegyenlőség és az iskolázottság felé. " Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán " A sorok elején ugyanaz a kifejezés ismétlődik (= anafora). Ezzel az ismétléssel segít kiemelni a legfontosabb célokat. A " ha majd " kezdetű sorok mondatszerkezete is hasonlóan épül fel, a feltételes módot követi egy-egy metafora, ezek mutatják be, milyen célokat kell elérni ( bőség kosara, jognak asztala, szellem napvilága).
A XIX. század költői (Hungarian) Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
Petőfi Sándor: A XIX. század költői - verselemzés - A vers 1847 januárjában keletkezett. Ez a vers Petőfi legismertebb ars poeticája. Olyan mű, amely a költő művészi hitvallását, a költészet és a költő feladatát mutatja be. A vers központi gondolata: Mi a költő feladata? Magyarországon sajátos módon fonódott össze történelem és költészet. A költők kiemelt feladata volt, vezetni népet, segíteni őket uralomra jutni a politikában. " Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek. " A reformkor végén már kialakult a két nagy párt a politikában: a haladók és a maradiak. Petőfi ebben a versében egy újfajta költői magatartás t mutat be: az a reformkori költő az ideálja, aki a haladó eszmék mellett kötelezi el magát, és költészetévek is ezt támogatja. Kétféle művészi magatartásformát mutat be. Az igaz költő, aki a közösséget, a hazát, a haladást szolgálja. Vele szemben áll a hamis próféta, aki csak a saját problémáival foglalkozik, aki szeretné, ha Magyarországon nem változna semmi.