Pákay Viktória néprajzkutató
'Krisztus áldja meg a hajlékot! ') tartalmazza, de beleérthetőek a háromkirályok latin, illetve görög neveinek kezdőbetűi is.
- A zajkeltés célja karácsonykor a lélek ébresztése (a bűn álmából), a természet újulásának és a születésnek hírüladása emberi módon és eszközökkel. Hasonló ez a kakasszóhoz, mely a természetes fény születését jelzi a sötétben, s a betlehemi angyalok énekéhez, mely az égi fényt jelentette. Ilyen okokból Szeged városában még a 20. elején is sok háznál puskalövés előzte meg a karácsonyesti étkezést: az udvarban a gazda a levegőbe lőtt. Kint a tanyán 3x is lőttek egymás után. Sály borsodi faluban csak egy helyen lőnek, s ennek elhangzását várva, minden család egyszerre kezdte meg a vacsorát. - 6. Élők és holtak kapcsolatát is megújítja a születés ünnepe. A sírok karácsonyi megújítása, díszítése jól mutatja ezt. Sokfelé ismert hiedelem szerint a halottaknak is van éjféli miséjük ( →halottak miséje) az eleveneké előtt, máshol utána. Aki karácsony éjszakáján kimegy a temetőbe és egy Miatyánkot elmond, meghallja az angyalok énekét. - 7. A karácsony mint a →jeles napok legjelesebbje alkalmas időjóslásra is: a háromszéki székelyek szerint az új esztendő időjárása attól is függ, hogy a karácsony a hét melyik napjára esik.
A karácsonyi ünnepkör zárónapja a Vízkereszt. Ez az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepeltek Jézus születésnapját és az évkezdetet is. "Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről" - írja Tátrai.
A vallási, lelki felkészülésnek fontos részei voltak még a hajnali misék, a roráték, amit angyali vagy aranyos misének is neveztek. Maszkos alakoskodók Advent időszakában igen jelentősek voltak a maszkos alakoskodó szokások, amikor elmaszkírozott gyerekek és felnőttek járták a házakat, általában jó egészséget, bő termést kívánva a házigazdáknak. Az alakoskodók arcukat lepedővel takarták el, belisztezték, esetleg bekormozták, kezükben vesszővel vagy például fakanállal fenyegették a háziakat, közben verseket, énekeket mondtak. A jelmezesek szerették ijesztgetni a kisgyerekeket is. A háziak végezetül almával, dióval ajándékozták meg őket. Mikulásjárás Szent Miklós, más néven Mikulás napja ( december 6. ) az egyik legnépszerűbb és legismertebb adventi ünnep a mai gyerekek körében. A Mikós-napi ajándékozásnak azonban megvannak a paraszti hagyományai is. Miklós püspöknek öltözött férfiak járták a gyerekes házakat az ünnep előestéjén, kíséretükkel, az álarcos, kormos képű, gyakran szarvakat viselő ördöggel együtt.
Bucsuszentlászló gazdasszonyai éjféli mise előtt magot szórnak az ég madarainak. Már ádventben morzsával kezdik, hogy a madarak odaszokjanak. Még a szegények is magot vásárolnak, hogy karácsony éjszakáján széthintsék számukra. - A népi szimbolikából nem hiányzik a →bárány, hiszen Isten báránya a barmok között született a világra. A karácsonyi bárány, kisbárány, Jézuska báránya régebben házilag készült: szikföldből, esetleg sárból, vékony fácskából, gyufaszálból készült a lába, borsóból a szeme, végül báránygyapjút ragasztottak rá. Karácsony estéjén a köszöntő gyermekek kapták ajándékba. - 5. A ~ szereplői között kiváltságos hely jutott a →pásztorok nak, akik először hódoltak a Kisded előtt. Göcsejben a pásztorok a sötétség beálltával a kezükbe vett csöngettyű és kolomp rázásával, kürtfúvással, ostorpattogtatással végigvonultak a falun, jelezve Betlehembe igyekvésüket. Nagyatádon a majorokból és környező filiákból a juhászok ünneplőbe öltözve vonultak föl és járták a község utcáit: elöl a kisbojtárok csöngettyűvel, majd a bojtárok kolompokkal, maguk a juhászok karikásukkal keltegették föl a figyelmet.
December 4. például Borbála napja. A paraszti kultúrában a Luca-naphoz hasonló termékenységi ünnep volt ez is. "Csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósolt, e napon vízbe tett gyümölcságról úgy hitték, ha karácsonyra kihajt, a leány hamarosan férjhez megy" - írja Tátrai, hozzátéve, hogy tilos volt a fonás is: "aki Borbála és Luca napján fonna, befonná a tyúkok fenekét, és azok nem tojnának". A Luca-nap a Gergely-féle naptárreform (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napforduló kezdőnapja volt, tele az elkövetkezendő évre vonatkozó hiedelmekkel és jóslásokkal. A magyar néphitben Luca alakja ötvözi a keresztény Szent Lucát egy "boszorkányszerű, rontó nőalakkal". Luca napját ezért "gonoszjáró napnak" tartották, amikor a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni. Hány kalória van egy átlagos mikuláscsomagban? Részletek itt. Borbála és Luca napja közé esik a Mikulás-ünnep. Szent Miklós ajándékhozó ünnepe december 6-ára esik. A protestánsok azonban eltörölték a szentek kultuszát, ezért tolódott el a modern korra a fő ajándékozás karácsonyra.
Jósló-varázsló hiedelmek, praktikák A téli időszakhoz az adománygyűjtő, maszkos alakoskodó szokások mellett számos férj- és időjósló hiedelem és praktika kapcsolódott, például András, Borbála, Luca napjához. Szent András napja Az egyik legjelentősebb házasságjósló nap András napja ( november 30. ) volt. Ekkor a lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett végrehajtani a jósló praktikákat. A lányok egész nap böjtöltek, majd este párnájuk alá férfi ruhadarabot tettek, hogy éjjel megálmodják, ki lesz a vőlegényük. "Aki böjtöl András napján Vőlegényt lát iccakáján. " Szokás volt még, hogy a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kihullott mag minőségéből próbálták megjósolni, milyen lesz a jövendőbelijük vagyoni helyzete. Ismert volt még az ól rugdosása is, mert ahányat röfög a disznó, annyi év múlva megy férjhez a lány. Az egyik legismertebb András napi férjjósló szokás a gombócfőzés, amit általában közösen, a fonóban végeztek a lányok. A gombócba egy-egy férfinevet tettek, amelyik először feljött a víz felszínére, olyan nevű lett a férje.
Bár ma már ennek nem vagyunk tudatában, a csúcsdíszek sokszor a betlehemi csillagot idézik, a gömböcskék a tudás fájának almáit, a karácsonyfán tekergő, csillogó szalagok, lámpasorok pedig a szintén a tudás fáján tekergő, bibliai kígyóra emlékeztetnek - ezt Barna Gábor néprajzkutatótól tudhatjuk. Nagy- és kiskarácsony más-más funkciókkal Az adventi időszak utolsó napja, karácsony vigíliája (böjtje) december 24., azaz Ádám-Éva napja. Ekkor a téli napforduló, a középkori évkezdet és a Jézus életével kapcsolatos jelenségek együtt tűnnek fel a néphagyományban. A karácsonyi asztalra helyezett ételek - szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma - a család tagjainak az egészségét biztosították. A karácsonyi halevéstől azt gondolták, hogy a következő évben sok pénzük lesz. Mindez mutatja, hogy karácsony régebben az újév első napja is volt. Feltehetően a naptárreform miatt keveredett így össze néhány jeles nap. Így a kiskarácsony az újév elnevezése lett azután, hogy a "Nagykarácsony" elvesztette e funkcióját.